Teljes verzió megtekintése : táncpartneresdi
Üdv!
A következőre keresek véleményt, választ, hátha Ti tudtok erről többet.
A hétvégén táncolgató barátaimmal iszogattunk, és megállapítottuk mennyire más lett a felkérés, táncolás, táncoltatás a 4-5 évvel ez előttihez képest:
- Adottak a baráti lányok, akik csinosak szépek, és már jópár éve táncolnak, tegyük fel "nem tök bénák".
- Amióta valamelyiknek is van pasija a srácok elkerülik. Lemegyünk 1ütt táncolni és max azzal a 4-5 fiuval tud táncolni akik 1 baráti társaságba tartoznak. Azok akik "csak ismerősök", volt táncpartnerek, nem kérik fel.
- Ha nincs ott a "pasija a csajnak" akkor picit több a nyomulás.."hol a pasid? összevesztetek?Mi a szitu, miért nincs it Jozsi/Pist/Sanyi?"
Kérdem én mi ez? Rajtam kívül minden faszi "azééé" megy le táncolni? Vagy én vagyok ilyen tökfej és nekem is csak szingli csajokkal kellene kizárólag táncolni? Miért van az hogy ezeket a lányokat nem kérik fel? Tiszták ápoltak mosolygósak parkett szélén állnak, mi fiúk/pasijaik, direkt még el is lépünk tőlük nehogy ezzel is feszélyezzünk valakit...
Nem tudom, mi ez, de tapasztaltam én is. Pont az egyik kedves társaságodbeli közös barátunk taposott akkor szavaival a lelkembe... Nevet nem mondok, de a történet: Aréna Pláza, én akkoriban párosan jártam le. Senki, de senki más nem kért fel soha, köszönni se nagyon akaródzott azoknak sem, akikkel előtte rengeteget táncoltam. Már kezdtem beletörődni abba, hogy többé mással nem táncolok, mert én nem kérek fel senkit. No, odajött köszönni barátunk, és kérdezte, miért ácsorgok egyedül a mosdó előtt (épp vártam a "pasimra"), kapva kaptam hát az alkalmon, és kicsit odaszúrósan, de megjegyeztem, hogy nem kell ám elfutni ha kijön, nem egy félelmetes alak, és amúgy meg ezer éve nem táncoltunk és én hiányolom a táncainkat... Válasz: "A kubai jog szerint nem táncolunk foglalt csajokkal." Nagyon néztem, sajnos semmi vicces nem volt a megjegyzésében, azt éreztem még nekem kellene szégyellni magam amiért nem vagyok szingli. Másoktól is mindig csak az általad is idézett kérdések, na meg a "Minden rendben veletek? TUTI?" jött, ami olyan mintha alig várnák, hogy vége legyen a párkapcsolatoknak...
De mostanában én úgy látom, nem csak a kapcsolatban lévő lányokat nem kérik fel, hanem általános lett az, hogy csak ismerősökkel táncol minden fiú. Ha 2 éve is így gondolkodott volna mindenki, mikor kezdtem, nem tudom hogyan tanultam volna meg táncolni... :-S Leviszem a barátnőmet buliba (jól is táncol, végzős táncművészetis..), bemutatom az ismerőseimnek, hogy növeljem az esélyeit, és SENKI se kéri fel. Miért??? Nem szeretnék most kezdő lenni...
A kubai jog szerint nem táncolunk foglalt csajokkal.
Ez általában egyáltalán nem így van. Bár néhány macho baráti körben mond ilyeneket és még keményebb dolgokat is, ez félig-meddig vicc. Ha egy nő és egy férfi együtt vannak, akkor a férfitől illik felkérni a nőt; ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy "foglalt" a nő, lehet, hogy rokon vagy ismerős kísérte el. Persze, ha egy pár éppen átöleli egymást vagy látszik, hogy mélyen elmerültek egy beszélgetésben, akkor nem illik zavarni őket.
A felkérést illetően azt gondolom, hogy Magyarországon a tanároknak érdemes megfontolni, hogy ezt tanítsák a kezdő tanfolyamon, vagy legalább egy hétvégi workshopon egy kis időt rászánni: a fiúk hogyan kérjék fel a lányokat, a lányok hogyan érjék el, hogy felkérjék őket, hogyan fogadjanak el vagy hogyan és mikor utasítsanak el egy felkérést.
Szóval erről órákat lehetne beszélni és a tapasztalatokat átadni.Leírni meg szinte képtelenség.
Egy -két példa. Sok fiú fél a lányokat felkérni mert félnek az elutasítástól,és ez tényleg létezik mert engem is nagyon sokszor elutasítottak már, pedig aránylag jól táncolok.Végül is kibírtam és nem dőlt össze a világ(biztos volt rá ok).
A másik véglet: teljesen ismeretlen" lány" kért fel és egy jót táncoltunk holott elég kezdő volt még(de nagyon jól esett táncolni vele).
Na de ha valakinek van párja(férj, feleség ,barát) még bonyolultabb a helyzet.
Mindenki őnző és egoista a mérték változó,egy páran tisztában vagyunk ezzel és próbálunk nem visszaélni ezzel de sok ember nincs tisztában ezzel.
Az intelligencia segít de ez vagy van vagy nincs ,lehet tanulni meg tanítani is de nem biztos hogy megértik vagy akarják egyesek.
Szerintem írjátok le a tapasztalatokat és beszéljünk róla.
Leviszem a barátnőmet buliba (jól is táncol, végzős táncművészetis..), bemutatom az ismerőseimnek, hogy növeljem az esélyeit, és SENKI se kéri fel. Miért??? Nem szeretnék most kezdő lenni...
Lehet, hogy beijedtek... ;)
Viszont, ha ez tenyleg tendencia, akkor eleg szomoru... :(
Talan van abban is, hogy a kubai-majmolas az egyik ok (nem a tanctstilusra, hanem a "kulturara" gondolok) ugyanis ott altalaban jellemzo, hogy a ferfiak nagyon feltekenyek a noikre, ezert ott nehez csak ugy partnerhez jutni: Sokan csak kozeli ismerosokkel, csaladtagokkal tancolnak. Tehat akik Kubaban nyaraltak talan azt gondoljak emiatt kubais korokben igy divik, ami persze meglehetos hulyeseg.
Az europai (-> eszak-amerikai) tarsastanc hagyomanyok, etikett alapvetoen kulonbozik: itt alapvetoen pont a sok kulonbozo partnerrel valo tancolas, gyakorlas miatt jarnak el, akik igazan tancolni akarnak. Tehat inkabb a klikkesedes kinezett.
Azt, hogy ha egy no egy ferfival ferfival beszelget (esetleg novel), es tole kerjuk el a partnert, az pedig kifejezetten europai kulturkorbol szarmazik. Ez nem azt jelenti, hogy a no partnere dont, inkabb protokollaris, talan annyi jelentosege van, hogy elvileg neki is vetojoga van. Vegsoron persze mindig a felkert egyen mond igent vagy nemet. Ez nem jelenti, hogy valami problema lenne ot felkerni, csak hogy megadjuk a modjat.
hasonlóak a tapasztalataim.
kb. 2,5 éve kezdtem el salsázni. akkor mi eleinte "bandázva" mentünk el bulizni, de mindig felkért jópár ismeretlen is.
mostanában meg majdnem senki. pedig a kedvesem mindig direkt tart néminemű távolságot, hogy ez ne legyen akadály.
ha most kezdtem volna, ez elég lehangoló lenne. (így is, csak talán nem annyira, mert azért akad néhány ismerős aki megforgat.)
de manapság elég ritkán fordul elő, hogy vadidegenek kérjenek fel.)c:§
mondjuk nem számítok "ismert salsás arcnak", nem járunk annyira gyakran bulizni. (kb. heti egyszer.)
nem tudom lány oldalról mit tudok ezen a tendencián javítani, azon kívül, hogy nem utasítok el felkérést, ha nincs rá alapos okom. (büdös, részeg, tolakodó, stb.)
Sok Lány ismerősöm panaszkodik hogy nem kérik fel őket vagy csak ritkán és idegenek meg alig.
Ez részben a lányok miatt is van, mert ha van ismerős vagy partner akkor elvárják hogy csak őt táncoltassa . Ezzel nincs is semmi probléma alapjában véve
DE......? Sok fiú meg persze "jól akar viselkedni".
De a fő gond hogy kevés a jó táncos fiú aki nem foglalt és hajlandó idegen netalán kezdő lánnyal táncolni.
Egy buliban sokan csak villogni akarnak ,megmutatni hogy milyen menő táncosok. .
Ezzel sincs gond "DE". És Ebből vannak a gondok manapság. Egy idegennel vagy kezdővel próbálkozni az snassz. Persze egy menővel villogni az sokkal élvezetesebb még ha ezzel kellemetlenséget is okozunk másoknak(félrelökjük vagy csak nem adunk teret vagy lehetőséget a másiknak).
És ez mind EGOIZMUS . Tenni ellene meg nem lehet és nincs is értelme.
Maximum meg lehet érteni tudatosan.
nem tudom lány oldalról mit tudok ezen a tendencián javítani, azon kívül, hogy nem utasítok el felkérést, ha nincs rá alapos okom. (büdös, részeg, tolakodó, stb.)
Nekem több nő azt mondta, hogy hiába a fiú kéri fel a nőt, akkor is igazából a nő választ. Talán érdemes erről megkérdezni tánctanárokat. Szerintem a szemkontaktus fontos, csak egy pillanatra, talán egy árnyalatnyi mosoly és egy kis önbizalom, ami aztán egyből kifejeződik abban, hogy hogyan áll a lány. Nagyon pici elég, nem kell sok, csak egy rövid üzenet: "itt vagyok, ragyogok", szerintem ez fontosabb, mint a tánctudás vagy a külső. Persze egyéniségtől is függ, el tudom képzelni, hogy egy lánynak a helyzet olyan, hogy feszült vagy fél, mert idegen a környezet, az emberek, és emiatt nézi a földet, áll görnyedten. Viszont ahogy Carlos írta, vigasztalhatja a lányokat, hogy a fiúk is félnek :eek:, persze ebben is vannak különbségek. Még annyit tudok mondani, hogy itt azoknál a lányoknál, akik kubai lányoknál tanultak, sokszor érzem, hogy így tudnak üzenni, hogy ezt órán tanulják-e vagy csak egyszerűen bátrabb, nyitottabb lesz a személyiségük, nem tudom. Mindenesetre, ha viszel magaddal pár fiút a buliba, az is egy megoldás.:D
És ez mind EGOIZMUS . Tenni ellene meg nem lehet és nincs is értelme.
Szerintem egyrészt több, előtörnek az ösztönök, dominancia, területfoglalás, fajfenntartás, stb. Másrészt nagyon sokat lehet ellene tenni, mindannyian egy társadalmi hálóban élünk, ami egyrészt kereteket ad, másrészt korlátoz. Ezek a keretek a táncparketten is folyamatosan alakulnak, részben a táncórákon lehet ezeket kialakítani, de adott esetben egy sűrű táncparketten egy udvarias mondat a DJ-től a mikrofonba: "sokan vagyunk, figyeljünk egymásra" is sokat segíthet. Annak tényleg nincs értelme, hogy tánc közben valaki elkezdjen igazságot tenni.
Callado, egyrészt igazad van abban, hogy mi nők is üzenünk a testbeszédünkkel. Más kérdés, hogy manapság valahogy ezeket a jeleket egyre kevesebben értik, kezdenek butulni az érzékelők...
Én ismert arcnak számítok már szerintem, mindenhol ott vagyok, mindenféle társaságba eljárok, ismerkedem, barátkozom, nyitott vagyok. Mégis, csak akkor tudok végigtáncolni egy éjszakát, ha olyan buliba megyek, ahol tudom, hogy sok az ismerős. Szilvupléban már simán végigácsorgok/ücsörgök egy bulit anélkül, hogy táncolnék, nem is beszélve az olyan bulikról, ahol alig akad ismerős... Valami megváltozott, ezt nem csak én érzem.
A villogásról pedig: Szerintem semmi gond nincs azzal, hogy a jó táncosok "villognak" egymással, magyarul ha jól értelmezem szavaid, a jók egymással táncolnak amit mások néznek. Velem is elég gyakran megesik, hogy azt veszem észre mikor kipillantok a tánc közben, hogy körbeállnak, vagy az ülők minket néznek. De ez nem azért van, mert mi show-t csinálunk, és arra vágyunk, hogy figyeljenek... Nyilvánvaló, hogy 2 magasabb szintű táncos rengeteg olyan dolgot tud kihozni egymásból, ami kreatív, jól mutat, és másoknak is megakad rajta a szeme, esetleg még a parkettről is lemennek inkább, hogy nézzék. Attól mert te nézőként úgy gondolod, produkcióznak, ez egyáltalán nem biztos, hogy így is van... Imádom azokat a táncokat amikor valamit alkotunk a parketten, amikor nem csak lötyögés van, hanem valódi kontakt, inspiráció, és ilyenkor a legkevésbé a közönség az ami izgat. Viszont én is sokszor csak figyelem a jobbnál jobb párosokat, és már a nézésből is rengeteget lehet tanulni...
Teljesen nyilvánvaló és érthető szerintem, hogy az összeszokott közösségek, a haladóbb táncosok (vagy tanárok is akár) sokat táncolnak egymással, és hogy egymással élvezik a táncot legjobban. Tökéletesen elég az a 3-4 kedvenc táncpartner, hogy az embernek szuper estéje legyen, volt már olyan, hogy 2 fiúval táncoltam végig az estét és senki sem unatkozott. Ettől függetlenül ha felkér egy ismeretlen, el szoktam menni általában, hacsak nem áll fenn az etikettben is létező "Nem"-et mondás bármelyik feltétele. Hiszen miért is ne lehetne nemet mondani? És a fiúknak is abszolut szabad a választása, eldöntheti mindenki, hogy ő csak a jól bevált, összeszokott kedvenc partnereivel szeretné tölteni az estéjét, vagy hajlandó kísérletezni, ismerkedni, segíteni a kezdőknek. Szerintem ez még mindig inkább fiú feladat, mert egy-egy ügyes sráctól egy kezdő lány RENGETEGET tanulhat, én vagyok erre az élő példa, mert a követést, figurákat én csak és kizárólag buliban tanultam meg attól a jópár kedves, kísérletező, türelmes fiútól akik az első botladozó lépéseim közben is bátorítottak és segítettek. Nagy részük már vagy teljesen eltűnt a salsa scene-ről, vagy a mai napig is sokat táncoltat kezdőket, amiért emelem kalapom... Egy részük pedig mára oktató lett valamelyik iskolában, és bulizni már csak szórakozni jár le, nem pedig macerázni a kezdőkkel, szerintem ez sem nagyképűség. Nőként ez sokkal nehezebb, mert egy ügyes lány nem tud felhúzni egy alacsonyabb szintű fiút, és szerintem etikátlan is letáncolni valakit a parkettről. Ilyen esetben, ha a partnerem botladozik, akkor én is türelmesen végigbotladozom a zenét vele, finoman segíteni próbálok esetleg, vagy egyszerűen becsukom a fülem, beharapom a szám és lenyomom azt a 3 percet, mert akad ilyen is amikor ennyire nem megy. Hiába tudnék neki segíteni, egy lány ne vezessen le figurát, max az 1 megtalálásában, zenére visszarántásban segítek vagy az ellentartásra ráérzésben, de ennél többet nem tehetünk... De ez már egészen kezd OFF irányba haladni, csak eszembe jutott.
Visszatérve: Nem ott van a gond szerintem, hogy a haladók nem kérnek fel kezdő lányokat, mert régen se volt ez nagyon más, nem mindenki ennyire segítőkész. Viszont most már a nem annyira profik se nagyon kérnek fel se kezdő se haladóbb lányokat. Nevetséges azt olvasni egy bulibeszámolóban, hogy unatkoznak a fiúk, kevés a lány.. Mert a lányok közben meg ülnek, beszélgetnek, nézelődnek, és nem azért mert ez minden vágyuk... Táncolni megyünk le, arra várunk, hogy felkérjenek, és megtáncoltassanak... Nem tudom az okokat, de látom a jelenséget.
Egymás felökleléséről meg annyit, hogy előfordul. Lehet az a nagy vidámságban, önfeledt táncban, produkciózásban, alacsonyabb tudásszint miatt... Tolerancia... Ha rálépek valakire elnézést kérek, ha leüt valaki, jöjjön oda legalább megkérdezni élek-e még... Előfordul mindenkivel, nem kell egymás torkának ugrani, sokkal több lazaságot! Az meg, hogy valaki leszorul a parkettről, a saját gondja. Táncolj úgy, hogy elférj, ha pici a hely, igazodj, vagy ha helyigényesen táncolsz, akkor szerezz magadnak helyet, ne állj be a legzsúfoltabb ficakba.
Callado és Nic fantasztikusan jó dolgokat írtok. Jó lenne ha a kezdők is leírnák a véleményüket és a tapasztalataikat.
Egy kicsit én pontatlanul fogalmaztam mikor a villogásról írtam. Ha két igazán jó táncos táncol akkor szerintem a fiú figyel a környezetre és tud vigyázni a melette táncolókra is . Persze ennek ellenére előfordulhat taposás vagy lökés és természetesen elnézést kell kérni(vagy lehet).Inkább a gond az ifjú titánokkal mármint a táncban ifjúakkal van. Én is imádom ha jó táncosok vannak és látszik hogy nagyon élvezik, ennek is lehet örülni és szerintem kedvcsináló.
Voltam olyan buliban több lánnyal ahol tudtam hogy sok jó táncos fiú van de nem táncoltak a lányokkal csak akit ismertek azokkal.Na igen be is csődölt a buli hamarosan(direkt nem írom a helyet).
Szóval nem egyszerű mondhatnánk de alapjában véve max. egy mondat az egész.
...nekem tetszik, Nic, a hozzászólásod, mert több mindenről írsz, és az odabökött kis vakkantásoknál jobban végiggondolsz apró részletkérdéseket. Látszik, hogy a táncos világ megtanított figyelni apróbb jelenségekre, és jól meg is fogalmazod őket...
És a felét kitörlöm rendszerint annak amit bepötyögök. Igen, sokat gondolkodom, és figyelem az embereket, a változást, a jelenségeket. Csak az analizálás sajnos kevés a változtatáshoz, de igyekszem a megfelelő emberek figyelmét is felhívni a problémákra, és felvállalom a kritikus véleményemet is, még ha páran ezért már meg is orroltak rám a szakmában... :))) Örülök, hogy végre picit éled a fórum, tessék csak írni, van itt hely bőven! :)
Attól mert te nézőként úgy gondolod, produkcióznak, ez egyáltalán nem biztos, hogy így is van... Imádom azokat a táncokat amikor valamit alkotunk a parketten, amikor nem csak lötyögés van, hanem valódi kontakt, inspiráció, és ilyenkor a legkevésbé a közönség az ami izgat. Viszont én is sokszor csak figyelem a jobbnál jobb párosokat, és már a nézésből is rengeteget lehet tanulni...
Szerintem is teljesen igaz. Altalaban a jo (akar latvanyos) tancok nem abbol szuletnek, ha a tancosok elo akarjak adni magukat, hanem amikor egymasra koncentralnak, hagyjak magukat inspiralni egymas es a zene altal.
Azt is tevedes hogy a vezeto diktal: Az hogy milyen a pertner: mi erzodik jonak termeszetesnek a vezetonek, jo (akar csak halado) tancosok eseten olyan spontan akciokat is erdemenyezhet, hogy vegul mindketten csodalkoznak, hogy na ez most hogy sikerult.
Az meg, hogy mit neznek meg masok, az eleg lenyegtelen. Volt mar tobbszor olyan elmenyem, hogy odajottek es mondtak, hogy milyen jol tancolok, pedig egyaltalan nem probaltam fitogtatni magamat, csak egyszeruen alacsony volt a szinvonal, es ugy tunik epp minket figyelt aki unatkozott. Mas helyen meg nyilvanvalo volt, hogy en vagyok a legrosszabb tancos a teremben, igy a kutyat sem erdekelte a tancunk.
Az nem lehet, hogy Magyarorszagon azert alakult ki ez a klikkesedes, mert olyan verre meno kuzdelem folyik a tanciskolak kozott, hogy azok probaljak egymast minden aron lehuzni? Nem allitom, hogy lenne ralatasom a temara, csak talalgatok...
Egészen egyszerűen Magyarországon szokás a jobbat leszólni elismerés helyett. Ritka az, hogy odamennének az emberek a másikhoz megdícsérni, de szerencsére akad kivétel és egyre több. (vagy én táncolok egyre szebben, az is sanszos.. :D ) Én direkt figyelek erre, hogy ha szépet látok, mondjam az illetőnek, mert annyira sokat tud dobni az ember lelkesedésén 1-2 jó szó...
Én direkt figyelek erre, hogy ha szépet látok, mondjam az illetőnek, mert annyira sokat tud dobni az ember lelkesedésén 1-2 jó szó...
Teny. Mondjuk en nem vagyom erre: ha szembe dicsernekm elegge zavarba jovok, es csak hummugni birok. En pedig ezert nem nagyon szoktam bokolni, mert aki tetszik, annal ugy gondolom, hogy nem igazan az en elismeresemre vagyik. (Igaz igy belegondolva, valoszinu csak tul felenk vagyok).
Ami viszont durva volt, amikor egy kozepes meretu nemet varosban laktam, ahol eleg aktiv volt a salsa-elet, az egyik (eredetileg magyar) tanctanarno vissza se koszont nekunk, miutan megtudta, hogy a konkurrens iskolaba jarunk ruedazni.
Huh a németek se semmik, én is jártam már ott... Hasonló a helyzet, mint itt, de talán ott még durvábban harcolnak a sulik egymással.
Kicsit elkanyarodtunk a témától. Szerintem nem kell álszenteskedni hogy ( én vagy mi nem akarunk villogni meg bemutatózni) dehogynem mégha ezt valaki maximálisan le is akarja tagadni. A tánc művészet és mindenki meg akarja mutatni az alkotását. És hogy csak a partnerének vagy az egész társaságnak ,kár lenne ezt vitatni.
A tanárok (már amelyik) hogy nem köszön vagy csavargatja a fejét azt nem is nevezném tanárnak hanem másnak,de ez is van sajnos.
A salsában pont az a csodállatos hogy szinte bárkivel táncolhatunk ha van némi gyakorlatunk(ilyen a felépítése a szisztémája) szemben olyan táncokkal ahol koreográfiák vannak.
És erre a mai világban nagyon nagy szükség van.Lehetőséget teremt az ismerkedésre a társaságra a kellemes és jó időtöltésre kikapcsolódásra.
És mégse tudják ezt sokan kihasználni és élni a lehetőséggel.
Tehát TÁNCPARTNERESDI a kérdés. Egoizmus vagy ösztönök vagy nevezzük bárminek létezik és van ha akarjuk ha nem. Az egész élet erről szól manapság (versengés a másik elnyomása Stb...)
Itt van egy csodállatos tánc és hozzá rengeteg jó zene és nem tudjuk (tudják) egyesek helyére rakni a dolgot.
Ez színtiszta szórakozás kéne hogy legyen ,és mi van?
Iskolák emberkéi versengenek nem köszönnek még az ismerősöknek se és mindenféle baromságot kitalálnak(kubai etiket, meg például: itt nem lehet csak on2 ra táncolni, vagy valakinek van barátja vagy nincs STb...)
EZ NEM KÜZDELEM EZ SZÓRAKOZÁS!!!!!
itt nem lehet csak on2 ra táncolni
Hol van az a hely? Érdekelne...
Kicsit elkanyarodtunk a témától.
Nem erzem ugy hogy el voltunk kanyarodva. Felvetodott egy kerdes (felkeresek hianya) es ennek az okait talalgattuk.
Egyetertek Calladoval, hogy ha valaki arra hajt, hogy o szuper-giga-atom tancos, es minden tancat bemutatonak szanja, akkor talan nem fog mast felkerni, mint akivel tuti biztos az osszhang: azaz a sajat tanciskolaja jo tancosait.
Pluszban: ha az iskolak tanarai a konkurenciat szidjak, az is klikkedeshez es az topikinditoban emlitett jelensegekhez vezethet.
Lehet, hogy nem ezek a fo ok, viszont egyaltalan nem volt off.
Egyetertek veled: Sokan sok energiat fektettek a tancfejlodesukbe, es ezert talan tul komolyan is veszik az egeszet. Nyilvan a helyes hozzaallas, hogy a rangsorokat es tanctudasi kategoriakat az oran hagyjuk, es buliban csak a pillanat es az aktualis partner szamit. Gyakran van ezert hogy jobban elvezek egy tancot egy kozepes, de lelkes tancossal, mint egy technikassal, akinel ugy erzem vizsgaztat.
Az sem hiszem, hogy alszentseg azt mondani, hogy nem azert erdemes tanulni, hogy elismero pillantasokat arassunk, hanem hogy a partnerunknek es magunknak a legnagyobb elmenyt szerezzuk. Ha valakinek tetszik a tancunk, az csoppet sem baj, sot! De ez egyaltalan nem cel, pusztan mellektermek, visszaigazolas. SzVSz.
Egyetertek Calladoval, hogy ha valaki arra hajt, hogy o szuper-giga-atom tancos, es minden tancat bemutatonak szanja, akkor talan nem fog mast felkerni, mint akivel tuti biztos az osszhang: azaz a sajat tanciskolaja jo tancosait.
Én ilyet írtam volna:confused:. Szerintem érdemesebb inkább arra "hajtani", hogy az ember "szuper" jól érezze magát. Ennek az egyik legfontosabb része, hogy mennyire van meg az összhang a párommal. Ahhoz meg 1-2 tánc ritkán elég. Nekem kudarc, ha ezután elköszönnek, bármennyire is ez a szokás.
Sokan sok energiat fektettek a tancfejlodesukbe, es ezert talan tul komolyan is veszik az egeszet.
Ez szerintem a mintától függ, a tánctanulás végülis utánzás. Nekem véletlenül úgy alakult , hogy a minta elsősorban a játék, viccelődés, utána a lendület, energia, és ha már ez megvan, akkor díszítésnek a figurák. Ha másképp alakul, talán bele sem kezdek. A sok energia az egyik alap, a komolysággal sincs baj egyébként, ha valakinek éppen olyan az egyénisége.
Hol van az a hely? Érdekelne...
Az csak volt,a múlt évben még Greg szervezte a Szépművészeti múzeumban.
Fent táncoltak az "un."vonalasok lent meg a kubai stílusúak.
A zene nagyon jó volt lent is meg fent is .Sok vonalas táncos főleg lányok lejöttek az egyre táncolókhoz de fordítva nem volt jellemző. És ez főleg a fiú választék vagy inkább hiány miatt .
Na én gondoltam fent van hely jobban, a zene is tetszett, nem volt ráírva hogy csak on2 ra lehet táncolni rá. Hát nagy naívan kinéztem egy jó táncos lányt akit lent is láttam 1-re táncolni, és felkértem.
Válasz:itt nem lehet csak On2 ra táncolni. Erről ennyit.
Sajnos Magyar táncos körökben kevés az igazán jó táncos fiú mármint a lányokhoz viszonyítva. Na de aki meg jó az álltalában elég beképzelt vagy egoista vagy nagyképű vagy lehetne rá mondani sokféle jelzőt (tisztelet a kivételnek). Ezt lehet tagadni vagy megmagyarázni na ez a képmutatás az álszentség. Persze ez van a lányoknál is bőven.
Valójában miért táncolunk? Vágyainkat akarjuk kielégíteni. És mik ezek a vágyak: például amiért az egész kialakult ,a párválasztási ösztönök kielégítésének lehetősége .Persze ez így túl egyszerű, lehet árnyalni meg magyarázni az alap innen indul. Na most ha ezt az igényt valakik kihasználják más célokra (pénzkereset,menőzés,sport vagy csak unaloműzés) az a másik oldal. Tehát mindent lehet magyarázni és keverni össze vissza.
De valójában a szórakozás volna a lényeg. És kinek mi a szórakozás?
Szerintem ez csúztatás. Emlékszem a Műcsarnokos bulibeszámolódra, és akkor még úgy szólt, hogy fent egy lány mondta neked mikor felkérted, hogy "itt vonalast táncolunk". Az, hogy 1-re táncol lent, az megint butaság, a kubait lehet 1-2-3-ra meg szinte mindenre. A vonalas nem attól vonalas, hogy 2-re táncolják, annak az a neve On2 (NY, Puerto Ricoi stílus....) és meglehetősen kevesen táncolják itthon, egy teremnyi ember össze se gyűlik belőlünk... bocs, csak szúrta a szemem..
Valójában miért táncolunk? Vágyainkat akarjuk kielégíteni. És mik ezek a vágyak: például amiért az egész kialakult ,a párválasztási ösztönök kielégítésének lehetősége.
Van ebben minimalis igazasag, csak az emberi kultura tenyleg olyan bonyolult, ha allandoan az alapokra ugrasz vissza, akkor elobb utobb nagyon kesze-kuszak lesznek a gondolataid.
Nyilvan lehet irni, hogy azert megyek a draga francia etterembe, hogy a taplalekbevitelemet biztositsam. Van benne igazazsag... De akkor miert koltok 10X annyit, mint egy atlag vacsorara? Miert nem megyek soha egyedul? Miert rendelem az oteves bordeaux superieurt? Talan mert alkohol-insegem van? Es a nok miert vesznek elegans melyen dekoltalt estelyit? Tan partnert akarnak felcsipni? Stb, stb, stb...
Kereseheted mindenre a legprimitivebb, legdirektebb magyarazatot, de ezzel maximum olyan szintu megerte jutsz, mint egy urleny ket nap foldi tartozkodas utan.
Ja és szerintem... nem kevés a jó táncos fiú, a lányokhoz viszonyítva sem. Nem kevesebb, mint máshol. Sok magabiztosan és ügyesen táncoló lány van, viszonylag kevés akire mondjuk női szemmel is felnézek, és gyönyörködöm a mozgásában, de még mindig kb ugyanannyi, mint amennyi fiút igazán jónak mondanék. Szerintem nincs elcsúszva a nemek aránya, már ami az én ismeretségi körömet illeti (viszonylag sokrétű, mindenféle stílus és iskola.) Persze, már a nagy része az igazán jóknak elment valahová asszisztálni vagy tanítani. És viszonylag szűkebb kör maradt akik megtartották csupán hobbinak a táncot, mégis fejlesztik magukat benne és jók. (szűkebb kör alatt még mindig közel 3 jegyű számot mondanék...) Ez a képmutatás, meg álszentség dolog nekem nem tetszik. Miért egoista az aki tisztában van a tudásával, és nem szerénykedik? Miért nagyképűség egy buliban az agyamat eldobva táncolni akár egyedül is a parkett szélén? Biztos azért csinálom, mert mutatni akarom a sok kezdőnek mekkora ász vagyok, és aztán nagy arccal nemet mondok, ha felkér valaki akinek nem ismerem a tudásszintjét... Nem lehet, hogy pl. élvezem az egyik kedvenc dalomat, abszolut befelé figyelve, és ezért inkább egyedül maradok vagy a többi petrezselyemárus lánnyal örömködök? Ez most csak egy példa volt, mert persze nem tudhatom mire gondolsz a nagyképűsködés alatt, de én pl szoktam ilyet. És visszahallottam már, hogy azt sugárzom kifelé, hogy nekem nem felel meg akárki, és inkább egyedül vagyok mint sem kispistával a kezdő2-ből. Nem lehet, hogy ebben történetesen nem nagyképűség van, hanem pontosan az az ősi ösztön az önkifejezésre, a zene megélésére, a katarzis, amit abban a pillanatban én inkább egyedül szeretnék átélni? Nem állítom, hogy sokan vannak ilyenek, mint én, de szerintem akad és fiúban is... van egy szint ami felett az ember már nem a mennyiségre hajt, nem akar minden számra táncolni, és bárkivel, hanem valóban beéri pár igazán jól sikerült tánccal. (és a szint nem tánctudás szint feltétlenül, független attól ki melyik csoportba jár, egyéni igényességnek, zeneismeretnek/élvezetnek, testtudatnak mondanám inkább talán, de ezen még nekem is gondolodnom kell)
És a tánc már történetileg sem csak a sexre vezethető vissza, már az őskorban több szálon futott a kialakulásának fonala... (különböző rítusok, imák az istenekhez, stb...) És bevallom, nem értem mit akartál ezzel a résszel mondani, de lehet a vevőkészülékemben a hiba... a táncra való igény kihasználása pénzkereset, unaloműzés, menőzés, sport célokra? Ez nem a tánc kihasználása, hanem az anyagiasított értelme... Nyilván lelki szükséglet a mozgás, a sport,az unaloműzés, az ismerkedés, a zene, a hangulat, a társaság, a flört, a hódítás, a sex, és sorolhatnám még amiről ez az egész szól... pénzkereset? Táncot azóta tanítanak, amióta létezik.. nyilván a sámánok nem kértek érte pénzt (mert még nem volt olyan, hogy pénz), de elég hamar kialakult a hivatásos táncos fogalma... Ez egy szórakoztatóipari ág, és a táncórán nem csak a tudásért fizetünk, hanem a kikapcsolódásért is. Máris összhangba került a pénzkeresés és a szórakozás, a mérleg két oldalán, win-win szituáció... nem értem hol itt a gond. (főleg, hogy tanítasz is...)
Nekem nincsenek gondjaim csak próbálok rávetíteni mások gondjaira.
Mondanám mégegyszer: kinek mi a szórakozás. Valamint bírálatot sem akarok mondani(mégha úgy tűnik is) senkire és semmire. Ki hogy táncol meg mire és hogyan használja magánügy .nincs rossz és jó csak ostoba és okos.
Nem szex inkább vágy.És persze mindent valahol el kell kezdeni és mondjuk nem mindjárt a vetkőzésnél egy kapcsolatot sem (de ezt is ki tudja kinél hogyan?)
Természetesen az jó ha valaki tisztában van magával és az elvárásaival és csak azzal megy el táncolni akit ismer vagy számára szimpatikus. Az én tapasztalatom hogy ezzel előbb vagy utóbb mások is tisztában lesznek és ha úgy érzik nem próbálkoznak . De a külső( az úgy nevezett "nagymenő") És ezt nehéz leírni,sokszor visszatartó a fiúknak.
És vannak sokan akik magukban is nagyon tudják élvezni a salsát.
Ezzel sincs problémám.
De mégis mit látok, vágyakozó fiúkat és lányokat minden buliban,és jópáran már említették nekem (mit keresek én itt?)És soha többé vagy csak nagysokára jönnek megint.
Valójában miért táncolunk? Vágyainkat akarjuk kielégíteni. És mik ezek a vágyak: például amiért az egész kialakult ,a párválasztási ösztönök kielégítésének lehetősége
Jó, de akkor azért nem kérik fel a fiúk a lányokat, mert nem vágynak rá? Azért mennek buliba, hogy ne táncoljanak, vagy csak egyedül? Vagy vágynak rá de mégsem teszik meg? De miért? És jó ez nekik így vagy éppen teljes kudarc? Fölöslegesek ezek a kérdések? Vagy ha tudja rájuk valaki a választ, akár pénzt is kereshet vele? Lehet javítani ezen (hogy néhány lány azt érzi, hogy senki nem kéri fel), ha korábban kezdik a bulikat, ha más napon tartják, ha hangosabb, vagy halkabb a zene, más a zene, több a fény, kevesebb a fény, villog vagy nem villog a lámpa, ha van fellépő, ha van animáció, ha több vagy kevesebb a belépő, ha emelik vagy csökkentik az italárakat, ha többet reklámozzák a bulit, stb?
Egy egyszerű megoldás: minden szám alatt, ha van szabad lány, aki táncolna, az összes fiú, aki nem táncol, fizessen száz forintot.:D (Vicc volt...)
Vicc, de nekem tetszett... :)
Jó, de akkor azért nem kérik fel a fiúk a lányokat, mert nem vágynak rá? Azért mennek buliba, hogy ne táncoljanak, vagy csak egyedül? Vagy vágynak rá de mégsem teszik meg? De miért? És jó ez nekik így vagy éppen teljes kudarc? Fölöslegesek ezek a kérdések? Vagy ha tudja rájuk valaki a választ, akár pénzt is kereshet vele? Lehet javítani ezen (hogy néhány lány azt érzi, hogy senki nem kéri fel), ha korábban kezdik a bulikat, ha más napon tartják, ha hangosabb, vagy halkabb a zene, más a zene, több a fény, kevesebb a fény, villog vagy nem villog a lámpa, ha van fellépő, ha van animáció, ha több vagy kevesebb a belépő, ha emelik vagy csökkentik az italárakat, ha többet reklámozzák a bulit, stb?
Egy egyszerű megoldás: minden szám alatt, ha van szabad lány, aki táncolna, az összes fiú, aki nem táncol, fizessen száz forintot.:D (Vicc volt...)
Jó kérdések és lehet rá mindenféle magyarázatot, elképzelést írni ahány ember annyi félét. És tényleg ,fölöslegesek ezek a kérdések és vajon érdemes vele foglalkozni? Annyiban talán, hogy sok ember csak áll és nem tudja hová tenni ezeket a kérdéseket. Mi miért van . Mi az igazság és mi a hazugság vagy féligazság? Esetleg csak depressziós vagy kiábrándult lessz, előbb vagy utóbb.
Szerintem ha ezeket valaki MEGÉRTI és helyére tudja rakni ,talán segít neki .
Nekem már ennyi nagyon jó. Ez az én EGÓM nem tagadom.
És ki szedi majd a pénzt a fiúktól?(arra volna jelentkező bőven)
Jvan egy szint ami felett az ember már nem a mennyiségre hajt, nem akar minden számra táncolni, és bárkivel, hanem valóban beéri pár igazán jól sikerült tánccal. (és a szint nem tánctudás szint feltétlenül, független attól ki melyik csoportba jár, egyéni igényességnek, zeneismeretnek/élvezetnek, testtudatnak mondanám inkább talán, de ezen még nekem is gondolodnom kell)
Bizonyos szintig egyetertek, de azert vitatom, hogy szocialis szempontbol (mondjuk a salsa-kozosseg szempontjabol nezve, meg ha kicsit fellengzosen is hangzik igy) a tulzottan onzo hozzaallas szerintem nem egeszseges. Nem azt mondom, hogy az embernek pusztan jofejsegbol mindent el kell turnie, csak annyit, hogy sokat dobhat a hangulaton (es ez mindenkinek, a tapasztaltabb tancosokat is beleertve is jo) ha az altalanos hozzaallas nyitott, es nem mindenki csak a (velt) szintjen vagy afolott hajlando tancolni.
Hosszu tavon az ugyanis egy fajta kasztrendszer kialakulasahoz vezethet, amit hosszu tavon a vezetok es kovetok is egyarant megsinylenek.
Szerintem igenis mindenki profital abbol, ha a keresettebb tancosok is bevallaljak a maguk reszet a kezdokbol, es nem pusztan lesajnalo onfelaldozasbol, hanem ugy hogy megprobaljak abban a maguk szamara is megtalalni az oromot, meg ha a katarzist nem is lehet.
Nem ennyire sarkos ez, nem fekete meg fehér... :) csak egy példát hoztam a menőzés kapcsán.
Bizonyos szintig egyetertek, de azert vitatom, hogy szocialis szempontbol (mondjuk a salsa-kozosseg szempontjabol nezve, meg ha kicsit fellengzosen is hangzik igy) a tulzottan onzo hozzaallas szerintem nem egeszseges. Nem azt mondom, hogy az embernek pusztan jofejsegbol mindent el kell turnie, csak annyit, hogy sokat dobhat a hangulaton (es ez mindenkinek, a tapasztaltabb tancosokat is beleertve is jo) ha az altalanos hozzaallas nyitott, es nem mindenki csak a (velt) szintjen vagy afolott hajlando tancolni.
Hosszu tavon az ugyanis egy fajta kasztrendszer kialakulasahoz vezethet, amit hosszu tavon a vezetok es kovetok is egyarant megsinylenek.
Szerintem igenis mindenki profital abbol, ha a keresettebb tancosok is bevallaljak a maguk reszet a kezdokbol, es nem pusztan lesajnalo onfelaldozasbol, hanem ugy hogy megprobaljak abban a maguk szamara is megtalalni az oromot, meg ha a katarzist nem is lehet.
Nagyon jó gondolatok és leírás.
Szerintem a" menőség" itt kezdődik ha valaki ezeket a gondolatokat MEGÉRTI.
De persze nem lehet elítélni senkit ha mégse válalja be a kezdőkkel valö foglalkozást egy Nagymenő, ez is magánűgy amit tiszteletben kell tartani.
Én védem a táncot és a salsát azoktól akik nem tudják helyére rakni a fontosságát és elítélik egy mondattal, sok esetben hogy mit is tud adni.
Mert sokan azt mondjuk, hogy ez ilyen meg olyan jó, és egyesek, mert nem váltja valóra azonnal a vágyaikat ,elintézik egy mondattal: ez egy nagy sz....r . Nem kéne ,de ez fáj.
Egy vicces eset: Egy teljesen kezdő csoportnál történt. Egy fiu és egy lány az első órán párba kerültek. Egy hét múlva a férfi felesége telefonált számonkérően,hogy hová tűnt a férje mert egy hete nem került elő!!!
Ennyit a be nem teljesült vágyakról.
Kosz, Carlos!
De persze nem lehet elítélni senkit ha mégse válalja be a kezdőkkel valö foglalkozást egy Nagymenő, ez is magánűgy amit tiszteletben kell tartani.
Nyilvan az itelgetes lenne az utolso dolog, ami feldobna a hangulatot. Ahogy nic is mondja, nem merev szabalyokra van szukseg, hanem empatikus alaphozzallasra.
Altalaban rank ferfiakra jellemzo, hogy majdnem mindent versenynek tekintunk. Ennek vannak jo oldalai: pl. a fejlodes iranti lelkesedes. Illetve veszelyei: pl. onceluva, szemelytelenne valas.
Egy fantasztikus argentin-tango-tanar meselte ezt egyszer: Altalaban a tancosok (foleg a vezetok) a kovetkezo fazisokon mennek keresztul: Eloszor mindenki el akar jutni egy elfogadhato szintre. Aztan aki kezd jo lenni, jon hozza: csinaljon belole nagyszeru tancost. Aztan mikor igazan jo lesz: le akar korozni mindenkit. Kozben csak a lenyeg vesz el: minel intenzivebben atelni a pillanatot.
Kosz, Carlos!
Nyilvan az itelgetes lenne az utolso dolog, ami feldobna a hangulatot. Ahogy nic is mondja, nem merev szabalyokra van szukseg, hanem empatikus alaphozzallasra.
Altalaban rank ferfiakra jellemzo, hogy majdnem mindent versenynek tekintunk. Ennek vannak jo oldalai: pl. a fejlodes iranti lelkesedes. Illetve veszelyei: pl. onceluva, szemelytelenne valas.
Egy fantasztikus argentin-tango-tanar meselte ezt egyszer: Altalaban a tancosok (foleg a vezetok) a kovetkezo fazisokon mennek keresztul: Eloszor mindenki el akar jutni egy elfogadhato szintre. Aztan aki kezd jo lenni, jon hozza: csinaljon belole nagyszeru tancost. Aztan mikor igazan jo lesz: le akar korozni mindenkit. Kozben csak a lenyeg vesz el: minel intenzivebben atelni a pillanatot.
Na igen ez lenne a legfontosabb. Ezt felfedezni és megérteni,
megélni.
Mindig az adott pillanatot.
Ezt kívánom mindenkinek KARÁCSONYRA és az Új ÉVRE .
vBulletin v3.5.5, Copyright ©2000-2012, Jelsoft Enterprises Ltd.